Anselm Ryle
Provokatív művein jól egyensúlyoz a giccs és az über giccs között. Kellően merész anyagai között felbukkan minden műanyag hibrid amit csak ember előállíthat; festményein akril, lakk, csillám, színezett celofán, műanyag a főszereplő. Objektjeit neoncsövekből, plexiből, bútor-objektjeit műbőrből, nikkelből, ocelotmintás műbársonyból állítja elő. A világ legmenőbb galériáival dolgozik együtt. Legutóbb a Contemporary Fine Art Berlinben láttam önálló kiállítását. Hivatalos voltam a megnyitó utáni VIP partyra, amit az ő és Raymond Pettibon tiszteletére rendezett a CFA. A híresen antiszociális Pettibon fel sem állt egész este az asztalától, az őrülten jóképű Anselmmel váltottam néhány szót. Persze ott volt a német könyvdinasztia java is: Taschenék és Königék, ami ebben igazán vicces, hogy szegről-végről rokonok, König felesége Taschen feleségének a huga.
Anselm Reyle most éppen művészet és haute Couture dialógusának harmóniáján dolgozik (milyen szép is ez) a Diorral: kamuflázs szemfesték, szürke körömlakk, metálretikül a porondon. Kicsit eighties, de a duppla brand és a sznobizmus majd nyilván szavatolja a sikert.
Legutóbbi képei a gyerekkifestőkönyvek mintájára készültek. Pónilovak, édi-bédi kölyökkutyák, naplementében a habokból kiugró delfinek a vásznakon, bútorok Wunderlandból, villogó neoncsövek Eklektikából. Banális és sztereotíp elemek, az egyébként Warholnál már ősidőkkel ezelőtt megjelenő számozott patternekből összeálló képein. Mindegy, imádjuk!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
